Fajtatörténet

Svájci Fehér Juhászkutya

A fehér "német"  juhász 

A fehér juhászkutyafajta a német juhászból alakult ki, Európában, ezerkilencszázhetvenben jelent meg az első kan, amit Amerikából hoztak be Svájcba, de ekkor még a fajta tenyésztésből ki volt zárva, mert a fehér színt kihúzták a német juhászkutya standardjából, majd 1991-ben a Svájci Kinológiai Társaság felvette tagjai sorába a Svájci Juhászkutya Társaságot és ezzel megkezdődött az Amerikai-kanadai fehér juhászkutyák tenyésztése.

Hazánkban 1989-ben került ebből a fajtából három példány, ma kb. 200/300 db. található meg nálunk. Ezek a kutyák nem csak feltűnő fehér színük, hanem intelligenciájuk miatt is kitűnő figyelmet érdemelnek. Megtalálhatók, mint őrző-védő, vakvezető, lavinamentő, kábítószer kutató és nyomkutató képességük miatt, mint nyomozókutyának is számításba veszik. Külső megjelenésében a fajta jellemző tulajdonságai közül kiemelkedő: harmonikus, lendületes mozgásuk, jól eloszlott izomzatuk, egyenes hátuk, sötét szemeik és erőt sugárzó megjelenésük, igazi érző és értő társ, ki jó barátja az embernek.

A fajta története akár a római korra is visszavezethető, ahol már Marcus Terrentius Varro is leírt olyan terelő kutyákat, amelyeknek a színe fehér volt. Ezt a szokást megtartva a juhászok még a XIX. században németföld szerte is a fehér színű őrző ebeket preferálták, mivel azok így megkülönböztethetővé váltak a nyájra támadó állatoktól szürkületben is. Akkoriban az ebeket a jobb használhatóság reményében tenyésztették. A svájci fehér juhászkutya fajta kialakulása erősen összefonódik a német juhászkutyáéval. Már a kezdetekkor megvolt a ma ismert színváltozatokon túl a fehér is. Sőt érdekes talán, hogy a mai német juhászkutya, fehér juhászkutya ősöktől származik. Max von Stephanitz az 1880-as években, utazásai során, gyakran találkozott különféle juhászkutyákkal. Ekkor kezdett körvonalazódni benne az a gondolat, hogy Németországnak is szüksége volna egy saját nemzeti kutyafajtára. Víziója szerint a kutya kiemelkedően intelligens, ötvözi a munkakutyák kitartását és munkaszeretetét, jellegzetes megjelenésű, erős és jól izmolt, kiegyensúlyozott, erős idegrendszerű, magabiztos,   jóindulatú, hűséges és odaadó társa gazdájának. 1891 után Stephanitz elkezdte felkutatni a célnak megfelelő kutyákat a tenyészete számára. 1899-ben Karlesruhe-i kiállításon barátjával Arthur Meyer-rel rátaláltak pár igazán különleges ebre melyek intelligens tekintettükkel és hegyes álló fülükkel vonták magukra a figyelmet. (ekkor még ez a fülforma nem volt elterjedt).  Megvásárlásukkor derült ki, hogy Hektor Linksrein és alomtestvére Luch, a Friedrick Sparwasser of Frankfort tenyészetében születtek 1885. elején. Hektort átnevezték Horand von Grafrath-ra és o lett az első bejegyzett németjuhászkutya. Talán kevesen tudják, hogy e kutyák anyai nagyapja a 1879-ben született Grief von Sparwasser, fehér bundájú németjuhász volt, aki a 1882-es és 87-es hannoveri kutyakiállításon is részt vett. Grief és Lotta von Sparwasser pároztatása után született meg az első farkas-színű szuka Lene. Kastor és Lene frigyéből pedig a már előbb említett Hektor és Luch származik, akik az arányos testfelépítést, az álló füleket és a fehér bunda lehetőségét örökítették tovább leszármazottaiknak. Amint látható Friedrich Sparwasser kutyáinak tenyészvonala igen fontos szerepet kapott a mai német juhászkutya és svájci fehér juhászkutya testfelépítésének és magatartásának kialakításában. Ha Stephanitz-t tekintik a fajta ősapjának, akkor méltán tekinthetjük a frankfurti Friedrich Sparwasser tenyésztőt, a fajta ősnagyapjának. Nagyon sok Horand leszármazott örökítette a fehér színt, mint például Baron von der Seewies (1913) is, aki az első bejegyzett fehér színű német- juhászkutya volt. Bizonyítottan màr a XIX. század végén is voltak fehér juhászkutyák a Habsburg házon belül, melyek kiválóan passzoltak a nemes lipicai lovakhoz. Ann Tracy tolük szerezte be tenyészállatait, amellyel később Amerikában megalapozta tenyészetét, majd - Stephenitz nyomdokaiba lépve – az egyik alapító tagja volt az 1913-ban megalakult első amerikai németjuhászkutya egyesületnek. Több évtizeden keresztül elismert volt a fehér szín is, majd a 1920-30-as években a zavaros politikai helyzet hatására, a németországi tenyésztők úgy döntöttek, hogy a fehér színt diszkvalifikálják a német juhászkutya standardjából. A fehér faktort még a sötét pigmentáció ellenére is albinizmusra való hajlam, süketség, vakság, mentális zavarok és szőrminoséget rontó hatás örökítésére asszociálták, tévesen. Mikor a világháború után a tenyésztést szinte az alapoktól kellett újra kezdeni, a fehér színt továbbra is tiltották. Ha született is fehér színű egyed, azt 1935. után Németországban nem regisztrálták, sőt egyenesen irtották. A háború és a szigorú szelekció ellenére máig fennmaradt néhány fehér németjuhász egyed Hollandiában és Németországban is az eredeti (Sparwasser-i) vérvonalból.

vissza