Miért német juhászkutya? 

Kun Beatrix vagyok 1962-ben születtem.

Már gyerekkoromban rendkívül vonzódtam az állatokhoz.

Első nagy tettem 5 évesen követtem el, mikor is 2 pici néhány napos

csepp cicuskát a szomszédunk szoptatós anyakutya házába csempésztem.

Egy "játszótéri" keverék kutyusról volt szó és rábeszélésem eredménye

dicséretes volt, mert vállalta a két árva cica felnevelését és kölykeivel

együtt szoptatta.

A dolog fintora, hogy ez a kutya a saját gazdáit nem engedte az alom

közelébe, miközben engem macskástól szívesen látott az ólban.

Sikerélményem egy életre meghatározta kötődésemet az állatokhoz

közülük elsősorban a kutyákhoz mindenek felett pedig a

német juhászkutya fajtához. Mikor önálló lettem "anyagilag" felnőttként

felelősségteljesen vállaltam kutya tartást.

   Elmentem néhány tenyésztőhöz, hogy kiskutyát vásároljak. Az egyik helyen

a bőséges kölyök választék ellenére megtetszett egy láncra kikötött

2 éves is elmúlt dühöngő vadállatnak tűnő, őrjöngő kan kutya.

Az első ami vezérelt eme megfontolásban, hogy bántott a kutya

életkörülménye láncra verve ház nélkül.

A múltjáról annyit lehetett tudni, hogy problémás viselkedése miatt

többször visszavitték a tenyésztőhöz..

  Döntöttem és vittem büszkén haza a hatalmas félelmetes "bűnözőt"!

Két kisfiam akkor 1 és 2 évesek voltak. Többen figyelmeztettek,

bátorságom túlzás - milyen    anya az ilyen aki kockára teszi gyerekei életét -

A dühöngő őrült már első nap tudta mi a dolga,

az 1 évest segítette járni tanulni.

Szőrén, fülén, farkán kapaszkodva tipegett a fiam és ha elesni

készült a baba, oldalát hozzányomva támaszt nyújtott a gyermeknek.

Az idősebbikkel felváltva apportírozták a játékokat.

Hol a gyerek dobta ki a járókából, hol a kutya dobta vissza a járókába,

hogy visszaadhassa a picinek.

Még a marhacsontot is kivehették a szájából a gyerekek.

Más esetben viszont, amikor két idegen bemászott a kerítésen

"falhoz állította őket" és pont olyan rémisztően viselkedett, mint

ismeretségünk hajnalán.

A húgomat egy utcai incidens során négy agresszív suhanctól védte meg.

Az egyik támadó torkának ugorva fellökte, majd az embert mellső

lábaival a földön tartva addig hörgött a többiekre míg

futásnak nem eredtek. Senkit nem harapott meg! Csak fellökte és erejével fenyegetett, őrzött.

Ilyen, és hasonló élmények győztek meg a Német juhászkutya értelméről,

magas fokú intelligenciájáról.

Azóta is mély szeretetet, tiszteletet és megbecsülést érzek e fajta iránt.

Lankadatlan az érdeklődésem, egyre többet akarok tudni,

érezni és tapasztalni velük kapcsolatban.

 Vissza a főoldalra