Miért német juhászkutya?
Kun Beatrix vagyok 1962-ben születtem.
Már gyerekkoromban rendkívül vonzódtam az állatokhoz.
Első nagy tettem 5 évesen követtem el, mikor is 2 pici néhány napos
csepp cicuskát a szomszédunk szoptatós anyakutya házába csempésztem.
Egy "játszótéri" keverék kutyusról volt szó és rábeszélésem eredménye
dicséretes volt, mert vállalta a két árva cica felnevelését és kölykeivel
együtt szoptatta.
A dolog fintora, hogy ez a kutya a saját gazdáit nem engedte az alom
közelébe, miközben engem macskástól szívesen látott az ólban.
Sikerélményem egy életre meghatározta kötődésemet az állatokhoz
közülük elsősorban a kutyákhoz mindenek felett pedig a
német juhászkutya fajtához. Mikor önálló lettem "anyagilag" felnőttként
felelősségteljesen vállaltam kutya tartást.
Elmentem néhány tenyésztőhöz, hogy kiskutyát vásároljak. Az egyik helyen
a bőséges kölyök választék ellenére megtetszett egy láncra kikötött
2 éves is elmúlt dühöngő vadállatnak tűnő, őrjöngő kan kutya.
Az első ami vezérelt eme megfontolásban, hogy bántott a kutya
életkörülménye láncra verve ház nélkül.
A múltjáról annyit lehetett tudni, hogy problémás viselkedése miatt
többször visszavitték a tenyésztőhöz..
Döntöttem és vittem büszkén haza a hatalmas félelmetes "bűnözőt"!
Két kisfiam akkor 1 és 2 évesek voltak. Többen figyelmeztettek,
bátorságom túlzás - milyen anya az ilyen aki kockára teszi gyerekei életét -
A dühöngő őrült már első nap tudta mi a dolga,
az 1 évest segítette járni tanulni.
Szőrén, fülén, farkán kapaszkodva tipegett a fiam és ha elesni
készült a baba, oldalát hozzányomva támaszt nyújtott a gyermeknek.
Az idősebbikkel felváltva apportírozták a játékokat.
Hol a gyerek dobta ki a járókából, hol a kutya dobta vissza a járókába,
hogy visszaadhassa a picinek.
Még a marhacsontot is kivehették a szájából a gyerekek.
Más esetben viszont, amikor két idegen bemászott a kerítésen
"falhoz állította őket" és pont olyan rémisztően viselkedett, mint
ismeretségünk hajnalán.
A húgomat egy utcai incidens során négy agresszív suhanctól védte meg.
Az egyik támadó torkának ugorva fellökte, majd az embert mellső
lábaival a földön tartva addig hörgött a többiekre míg
futásnak nem eredtek. Senkit nem harapott meg! Csak fellökte és erejével fenyegetett, őrzött.
Ilyen, és hasonló élmények győztek meg a Német juhászkutya értelméről,
magas fokú intelligenciájáról.
Azóta is mély szeretetet, tiszteletet és megbecsülést érzek e fajta iránt.
Lankadatlan az érdeklődésem, egyre többet akarok tudni,
érezni és tapasztalni velük kapcsolatban.
Vissza a főoldalra |