Kutyah�s�g

F�j a sz�l �s csapkod az es�,
senki nem j�r most a h�zsoron.
Fagyos leveg�ben reszket�n,
egy mag�nyos, �rva eb oson.

Gazd�tlanul r�ja v�rosunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitett�k �t egy b�s �jjelen,
pedig � mindenkit szeretett.

Vigy�zott a gazdij�ra lelkesen,
majd a gyerekekkel j�tszott m�g.
H�l�s szemmel n�zett r�juk fel,
m�g felett�k tiszta volt az �g.

�gy szolg�lta a csal�dot boldogan,
�m de lassan �regecske lett.
Nem kellett az elny�tt kutyus ezut�n,
neki senki nem f�ttyentgetett.

H�l�s szem�t hi�ba is emelte,
a gazdira farkcs�v�lva v�rt.
Hi�ba is volt boldog �s �nfeledt,
most az egyszer nagyon p�rul j�rt.

Kitett�k jaj, �t egy s�t�t �jszak�n,
az �gen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megl�thassa valaki,
hogy ha odafenn a hold ragyog.

Sok f�nyt hozott � a sz�vekbe,
de m�ly s�t�ts�gbe kergett�k.
Mag�nyosan, f�l�n k�borol,
b�san tekint egyre szertesz�t.

H�tha j�n majd szembe egy j� l�lek,
kinek lenne �jra h� bar�t.
Vele vannak m�g az eml�kek,
b� �s rem�ny hajt egy j� kuty�t...

J� emberek fogadj�tok be az ebet!
oly messze van m�g neki a v�g...
�s b�r mondjuk �regecske, meglehet,
de szolg�lni h�en tudna m�g!

Lesz majd benne sok-sok �r�m�d,
amikor a csal�d hazat�r.
Mert � igaz szeretettel v�r majd r�d,
ez a kutya nagyon sokat �r!

Fogadj h�t be egy kivert kuty�t,
boldogabb lesz, hidd el �leted.
Farkcs�v�lva n�z r�d, - J� gazdim,
�r�kk� a h� ebed leszek!

 Kun Beatrix

Vissza a f�oldalra